Csoportunk nagy része már a második évét tölti az óvodában, néhányan a harmadik évüket kezdték meg, illetve hárman újként érkeztek csoportunkba. Az év kezdetén az újonnan érkezőket nagy szeretettel, kedvességgel és gondoskodással fogadták a gyermekek.
Napjainkat reggeli áhítattal kezdjük, mely nagyban meghatározza a nap további részét is. Ezeken az alkalmakon gyertyát gyújtunk és körbeülve énekelünk, imádkozunk, beszélgetünk. A gyerekek olykor már egyedül is imádkoznak, és öröm látni, hallani, hogy milyen őszintén tudnak Istennel beszélgetni. Sokszor része áhítatunknak a “simogatós kör”, amikor egy-egy simogatást indítunk el, és adunk tovább a mellettünk ülőnek. Jó látni, hogy ez is milyen természetessé vált már a gyerekek között, és szívesen vesznek benne részt.
Szeretnénk a gyermekek felé Isten hatalmas szeretetét közvetíteni, és keresztyén példák lenni előttük. Így törekszünk arra, hogy ne csak az áhítataink szóljanak erről, hanem ez hassa át mindennapjainkat is.
Hétköznapjaink sok vidámsággal telnek, a gyerekek hamar átragasztják egymásra is a jókedvet, így sokszor tölti be kedves kacagás a csoportszobát, öltözőt és az udvart. Sokszor vonnak be játékaikba minket is, hívnak, hogy fogócskázzunk, építsünk, vonatozzunk, memóriázzunk vagy éppen menjünk el vendégségbe hozzájuk, mert finomat főztek nekünk.
Emellett a gyerekek szívesen vesznek részt az általunk kezdeményezett, irányított játékokban, mozgásban, mesehallgatásban, éneklésben, kreatívkodásban is. Fantasztikus érzés egy-egy mesemondás közben körbenézni, és látni a csillogó szemeket, melyekben már meg is elevenedik a történet, vagy épp hallani a mozgásos játékok közbeni vidámságot, nevetést.
Sok kis szivárvány mondható dalos pacsirtának, így napjainkat a vidám dalolás, éneklés is jellemzi. Gyakran szervezünk “koncertet”, “bábszínházat” a játékidőben, ahol megmutathatja mindenki tehetségét. Egy-egy hangszer (gitár, furulya) láttán, hallatán a gyermekek tátott szájjal figyelnek bennünket, akár áhítaton, vagy egy-egy ének-zenei tevékenység során.
A csoportunkba járó gyermekek nagyon befogadóak, elfogadóak, ez megmutatkozott az újonnan érkező gyermekek felé és akkor is, amikor hétről hétre új “kisóvónéni” érkezett hozzánk gyakorlatra.