Kenyérsütés

Kemencés kenyérsütés – Élménybeszámoló – 2024. szeptember 20.

A kenyérsütés-gyerekfoglalkozást elsősorban nagycsoportos gyerekeinknek tartjuk. A szándék az, hogy halacskás gyermekeink egyrészt ismerjék meg, számos embernek mennyi munkájával jár, mire a kenyér az asztalunkra kerül. Másrészt tapasztalják meg, Istennek köszönhetően milyen csoda a növekedés, és micsoda kegyelem a kenyér (pl. a népi bölcsességben a búza = élet), mellyel testünket táplálhatjuk. Isten az életet adja ebben is számunkra.

A Budafoki Református Templom kertjében álló kemencét még hajnalban, 5 óra tájban kezdtük fűteni – annak érdekében, hogy a foglalkozás kezdetére, 9 órára a kemence felmelegedjen a sütéshez megfelelő hőmérsékletűre.

A gyerekcsoportot Szász Lajos lelkész fogadta a templomban, és a szolgálatának köszönhetően áhítattal kezdődött az alkalom.

A gyerekek a templomból kivonultak a kemence elé, ahol megismerhették a kemencét és megcsodálhatták, milyen forróság csap ki egy parázzsal teli kemencéből. Megfigyelték, hogyan is kell a szakajtóból kiemelni a cipót, veknit, majd a kemencébe vetni őket.

Kicsit arról is beszélgettünk velük, mi az a kovász, hogyan kell azt „etetni”, ennek segítségével miként kel meg a kenyértészta.

A gyülekezeti teremben minden egyes gyerek a saját tésztagombócából pereceket, vagy zsömlét formált, és díszítésül megszórhatta azokat különféle magokkal.

Ezt követően a gyerekek a kertben az alkalomhoz illően verseltek, énekeltek, körjátékokban vettek részt– az óvó nénik irányításával.

A játék végére kisültek a cipók, és az első adag perecek, zsömlék. A gyerekek a kemence köré gyűltek, eljött a várt pillanat, megszegtük a vekniket, cipókat. Most már nem a parázsló kemence látványa, hanem a friss, finom kenyér illata varázsolt el bennünket. Miután kihűlt, mindenki megkóstolta, megízlelte.

A gyerekek az oviban a pereceiket megették, vagy egy-egy falat kenyér társaságában hazavitték. Az imánk aznap bizton meghallgattatott: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma …”.

Hörömpöly Csaba