„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok:
és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”  Máté 11:29,30

Kemencés kenyérsütés

Kemencés kenyérsütés – Élménybeszámoló – 2022. október 12.

A kenyérsütés-gyerekfoglalkozást tavaly indítottuk, elsősorban nagycsoportos gyerekeinknek. A szándékunk az, hogy halacskás gyermekeink tapasztalják meg, Istennek köszönhetően milyen csoda a növekedés, és micsoda kegyelem a kenyér (a népi bölcsességben a búza = élet), mellyel testünket táplálhatjuk. Isten az életet adja ebben is számunkra.

A Budafoki Református Templom kertjében álló kemencét aznap hajnalban, 5 óra tájban kezdtük fűteni – annak érdekében, hogy 9 órára a kemence felmelegedjen a sütéshez ideális hőmérsékletűre. Mindezt Fraskó Ádám, lelkes gyülekezeti tag segítségével és szakszerű iránymutatásai szerint.

A gyerekcsoportokat Szász Lajos lelkész fogadta a templomban, és a szolgálatának köszönhetően áhítattal kezdődött az alkalom.

A gyerekek a templomból kivonultak a kemence elé, ahol megcsodálhatták, milyen forróság csap ki egy parázzsal teli kemencéből. Megfigyelték, hogyan is kell a szakajtóból kiemelni a cipót, veknit, majd a kemencébe vetni őket.

Ezt követően a gyerekek egyik fele a gyülekezeti teremben két pék (Ági néni és Jani bácsi, Pékember sütöde, Budafok) bemutatójából megismerhették: mi az a kovász, hogyan kell azt „etetni”, ennek segítségével miként kel meg a kenyértészta.

Egyben kiváló alkalom, hogy minden egyes gyerek a saját tésztagombócából pereceket formáljon, és díszítésül megszórja azokat különféle magokkal.

A gyerekhad másik fele eközben az udvaron és a teraszon botokkal csépelték a búzakalászokat, verseltek, énekeltek, körjátékokban vettek részt (pl. „A part alatt, a part alatt …”) – az óvó nénik irányításával.

Ezután a gyerekcsoportok cseréltek, akik perecet készítettek, mentek az udvarra játszani – és fordítva.

A játék végére kisültek a cipók, és az első adag perecek. A gyerekek ismét a kemece köré gyűltek, eljött a várt pillanat, megszegtük a vekniket, cipókat. Most már nem a parázsló kemence látványa, hanem a friss, finom kenyér illata varázsolt el bennünket. Miután kihűlt, mindenki megkóstolta, megízlelte.

A gyerekek az oviban a pereceiket megették, vagy egy-egy falat kenyér társaságában hazavitték. Az imánk aznap bizton meghallgattatott: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma …”.

Hörömpöly Csaba