Kedves Szülők!
Nagy örömmel küldjük a gyülekezet különleges alkalmára a meghívót.
Kedves szülőtársunknak, Papp Anettenek több mint egy évtizedes munkáját dicséri a kötet és a bemutató.
Szeretettel várunk mindenkit: a vezetőség
A zsoltároskönyv a Biblia egyetlen, éneklésre szánt könyve, melynek művészi prózában készített szövegeit évszázadokig énekelte az egyház. Amikor Kálvin János a gyülekezeti éneklésről gondolkodott, akkor az egyház évszázados hagyományához ragaszkodott: azaz a gyülekezeti éneklés alapjának a zsoltárok könyvét tekintette, de korának ízléséhez igazodva a zsoltárok könyvének tételeit nem eredeti, művészi prózaként, hanem azoknak verses, a kor népszerű humanista ódaköltészetének stílusában készített változataiban tervezte bevezetni. Ennek a verses anyagnak az elkészítése 1539-ben kezdődött meg, s huszonhárom év múlva, 1562-re készült el a teljes zsoltároskönyv, amelynek létrejöttében Kálvin szerepe megkérdőjelezhetetlen: ő volt a kötet megrendelője és a hosszas munkafolyamat összetartója. Ezt a kötetet hívjuk „genfi zsoltároskönyvnek”, tételeit pedig „genfi zsoltároknak”.
A genfi zsoltároskönyv nem csak a francia nyelvterület gyakorlatát határozta meg, hanem az anya-nyelvi fordításoknak köszönhetően Európa szerte gyorsan elterjedt. A magyar nyelvű fordítást Szenci Molnár Albert készítette, aki 1606-ban nem egészen száz nap alatt végzett a teljes gyűjtemény fordításával, s az elkészült mű 1607 pünkösdjén Psalterium Ungaricum címmel jelent meg Herbornban.
Habár a genfi zsoltároskönyvet a protestantizmus kálvini ágának legfontosabb istentiszteleti ének-gyűjteményeként tartjuk számon, a honi egyházak közül – eltérően az európai gyakorlattól – mégsem csak a reformátusok, hanem az evangélikusok, unitáriusok, sőt a katolikusok is használták, s a népzenei felvételek tanúsága szerint részben asszimilálták is a genfi zsoltárok egy részét.
Európában a genfi zsoltárdallamok ismertségét az egyes darabokhoz (illetve sok esetben az egész gyűjteményhez) készített vokális és hangszeres feldolgozások is jelentősen növelték. Ezekből a genfi zsoltárokhoz készített vokális letétekből készült az a válogatás, amelyet református egyházközségünk ad ki.
Az elkészült kötetet május 20-án, szombaton 18 órától dr. Bence Gábor egyházzenész, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium ének–zenetanára, a MEE Kántorképző Intézet igazgatója mutatja be. A bemutatást követően pedig részletek hangoznak el a kötetben kiadott anyagból illetve a genfi zsoltárok szlavóniai népzenei változataiból.
Nekem ez a kötet több szempontból is fontos:
- az összegyűjtött anyag egyrészt azt a tizenhárom éve folyó munkát dokumentálja, amely alapja egyház-zenész életemnek: tizenhárom éve énekeljük kórusommal a gyülekezet zsoltáros istentiszteletein azokat a többszólamú feldolgozásokat, amelyeknek egy részét most közreadom;
- másrészt „hitvallás”, azaz a reformáció 500. évében annak a megerősítése, hogy számomra a református kegyesség egyik legfőbb ismertetőjele a genfi zsoltáros anyag;
- és nem utolsó sorban ez a bemutató annak szimbóluma, hogy egy anyag lehet egyszerre európai – és magyar, lehet református – és ökumenikus. Szóval, sokkal több köt minket össze annál, mint ami elválaszt.
Papp Anette