Itt járt, itt járt a Mikulás…
Sokszor hiába várják a február 14-én neve napjukat ünneplő Bálintok, és a december 6-án ünneplő Miklósok köszöntésüket, ugyanis manapság ezek a napok más alkalomból hangsúlyosak. Ennek a Miklósok nem igazán örülnek, viszont a gyerekek annál inkább, hiszen ezen a napon érkezik hozzájuk a Mikulás. Ezt a hagyományt a mi óvodánk is ápolja, így december 6-án (amennyiben az hétköznapra esik) minden óvó néni és gyermek izgatottan várja a Mikulás érkezését. A két épület miatt a Mikulás először a Kishalacskás gyermekeket keresi fel, Juhász Kriszti néni által röpítette szánján – aki nem mellesleg évek óta a Mikulás hű segítője óvodánkban – majd ezután érkezik a Nagyhalacskás gyerekekhez. Mindkét helyen nagy szeretettel készültek mind az óvó nénik, mind a gyermekek a Mikulás fogadására. Az óvodát már december 1-ré karácsonyi hangulatba öltöztették a serény óvónői és dajkai kezek, a gyermekek pedig a várakozásban rajzokat és különféle alkotásokat készítettek a Mikulás számára. Érkezésének napján szép ruhába öltözve várta minden csoport, hogy betér-e hozzá a Mikulás, mit fog rejteni a zsákja, vajon tényleg jó gyermekek voltak-e és kapnak-e ajándékot. A már vára várt vendég csengőszóval és hangos „Ho-ho-hó..” kiáltással jelezte itt létét, melynek hallatán a gyerekek szíve még nagyobbat dobbant, hogy valóban eljött hozzájuk a Mikulás. A csoportokat látogatva mindenhol szeretetteljes fogadtatásban részesülhetett, mely csengő énekhangokban, rímelő versekben és némi csemegében volt mérhető. Hála Istennek a Halacska óvodába csak jó gyermekek járnak, így idén a Mikulás minden kisóvodásnak tudott ajándékot adni, sőt hogy a zsákokból a finomság haza is kerüljön, szaloncukorral kedveskedett mindenkinek. Az ajándékok átadása előtt a Mikulás mindenütt megszólította a gyermekcsoportokat, elmondva pár fontos megfigyelést, melyeket az év során sikerült megtenni. Ilyen volt például az, amikor látta, hogy nem igazán fogadnak szót a gyerekek a szüleiknek, az óvó néniknek, vagy amikor nem szeretettel fordulnak egymás felé, illetve az is, amikor a szájukat szép szavak helyett más hagyja el, így kéréssel, fordult a gyerekekhez, törekedjenek a szeretetre és a békességre, tartsák be az ígéreteiket, és kiemelte a szófogadás fontosságát. Mely kérés végén a gyermekek megígérték, hogy így fognak tenni. És mint tudjuk „az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó”!