Mit hoz a holnap?
„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6:34) 77-szer élhettük ezt az igét meg az elmúlt időszakban. Hiszen hetvenhét nap telt el azóta, amióta teljesen megváltozott az élet a Halacska óvodában. Majdnem minden nap valami mást és újat hozott. Március 15-i ünnepségünket még egy közösségben tudtuk megélni, de március 16-tól 1800-os fordulatot vett a helyzetünk. Senki sem gondolta volna, hogy ezt hozza a holnap. De mit is hozott? Hiányt a szívünkben, hogy nem láthatjuk minden nap a gyerekeket. Furcsa érzést, mintha elvették volna őket tőlünk. Egy tanév során az év végére kellően elfáradnak a pedagógusok, az egész éves munka, tervezés, nevelés rengeteg energiát felemészt, így van az a pont május június fordulóján, amikor érezzük, hogy szükségünk van egy kis távolságra az óvodától, a gyermekektől. Ez egy érthető folyamat, de most nem ezt éreztük. Hiszen a tavasz lendülete, tervei ott pezsegtek a vérünkben, és egyszer csak, hirtelen megálljt kellett parancsolnunk a kibontakoztatásnak. Mindent kivett a kezünkből, ami addig megszokott volt, és helyette sok-sok kérdést, és megoldásra váró feladatokat adott. Így hát hozott újratervezést, minden program lemondását és átszervezését. Új feladatokat, új rend kialakítását, és egy addig egészen ismeretlen világot.
De hozott reményt is, abban hogy minden család, gyermek egészségesen átvészeli ezt az időszakot. Abban, hogy hamarosan újra együtt lehetünk. és egy az Istenbe vetett bizalmunkból fakadó várakozást.
Ez idő alatt mindannyian azon fáradoztunk, hogy rendet teremtsünk a káoszból, hogy nyugalmat adjunk a bizonytalanságban, hogy keretet adjunk a láthatatlannak, segítséget, akinek csak lehet. Kialakítottunk egy teljesen új munkarendet, a szülőket és a gyermekeket minden héten otthon megvalósítható játékokkal, feladatokkal segítettük. Mindeközben folyamatosan takarítottunk, fertőtlenítettünk és törekedtünk, hogy megtegyünk mindent a pandémia ellen.
Hálásak vagyunk közösségünkért, hogy egy ilyen új, hirtelen jött, rengeteg változással járó helyzetben felül tudtunk kerekedni a problémákon és félelmeken, összetartással, egymás segítésével szeretetben végeztük a ránk bízott feladatokat.
Hálásak vagyunk a családokért, hogy rögtön alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. Erejükkel, kitartásukkal, fegyelmezettségükkel támogatták egymást, közösségünket, óvodánkat.
Hálásak vagyunk vezetőinknek, a gyülekezetnek, hogy egy ilyen válsághelyzetben is felülkerekedtek a problémákon és egységben a közösséget segítő döntéseket hoztak.
És, hogy mit hoz még a holnap? Azt nem tudhatjuk. A mában munkálkodunk és az Istenbe vetett hitünkkel egy jobb holnapért imádkozunk.
Heiligermann Zsófia